King George legendák – 3. rész – A duplázó Swain

Folytatjuk “a King George” leghíresebb nyerőinek bemutatását.

Az 1. rész itt, a 2. rész itt olvasható.

Holnap 16:40-kor rajtol az idei King George VI And Queen Elizabeth Stakes, melyen idén is patinás mezőny csap össze, gondoljunk csak Enable, Crystal Ocean, Defoe, Waldgeist, Anthony Van Dyck, vagy Cheval Grand nevére – ugye értik? Mivel sem a verseny, sem az indulók nem szorulnak bemutatásra, így a héten, ahogy az első részben azt már jeleztük inkább a verseny legendáinak bemutatásával foglalkoz(t)unk. Mai főhősünk: Swain.

A pej mén 1992. február 12-én látta meg a napvilágot Írországban a Godolphin farmján. Ígéretes pedigrével rendelkezett, apja az Epsom Derby-nyerő Nashwan, anyja pedig a kanadai születésű Love Smitten, aki a tengerentúlon számos sikert aratott, köztük elhozta az Apple Blossom Handicap trófeáját.

Versenykarrierjét Franciaországban, André Fabre kezei alatt kezdte meg háromévesen, és első öt szereplésekor kivétel nélkül mindig elsőként ért haza, köztük a Gr3-as Prix du Lys-ben és a Listed-kategóriájú Prix Reux-ban és Grand Prix de Deauville-ban, valamint épp felért a dobogóra a Prix de l’Arc de Triomphe-on. Következő szezonját egy tisztes harmadik hellyel indította a Prix Ganay-ban, majd Angliában első Gr1-sikerét ünnepelhette, mikor nyakhosszal maga mögé utasította Singspielt a Coronation Cup-on.

Az év hátralevő részében még egy kiemelt sikert könyvelhetett el a Prix Foy-ban (Gr2), valamint szép helyezéseket a Grand Prix de Saint-Cloud-ban (második), az Arc de Triomphe-on (negyedik) és a Breeders’ Cup Turf-ön (harmadik), majd szezon végén elhagyta Fabre istállóját, hogy a Godolphin hazai pályáján Saeed Bin Suroor készítse tovább.

1997 nem éppen volt a legsikeresebb éve, mégis kiemelkedő jelentőséggel bírt, ekkor hozta ugyanis el először “a King George” trófeáját (igaz, mást nem nagyon), ráadásul meglehetősen patinás mezőnnyel szemben, 133-as formát futva. Hatévesen azonban korrigált a csalódásokért: a szezonnyitón másodikként végzett a Dubai World Cup-on a legendás Silver Charm mögött, majd hasonló eredményt ért el a Coronation Cup-on.

Legjobbját pont akkor hozta, amikor kellett: ismét hazaért a King George-ban, ezzel Dahlia (1973-74) után a verseny történetének mindössze második címvédőjévé vált, az pedig már csak hab volt a tortán, mikor szeptemberben az Irish Champion Stakes trófeáját is elhódította.

 

Az évet – és versenykarrierjét – Churchill Downs-ban fejezte be: Awesome Again és Silver Charm mögött odaért a dobogó legalsó fokára a Breeders’ Cup Classic-ban, majd 3,8 millió dollár össznyereménnyel vonult ménesbe, hogy 1999-től apaménként tevékenykedjen Shadwell kentuckyi farmján.

Tenyészlóként azonban nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, mindössze 13 stakes-nyerőt adott, fedeztetési díja pedig a kezdeti 35 ezer dollárról annak tizedére esett, mire 2011-ben úgy döntöttek, felmentik a fedezés alól. 2013 óta az ontarioi Ascot Stud-ban tengeti nyugdíjas napjait, és bár utódai nem, de legendás sikerei tovább öregbítik nevét a lóverseny történelemkönyvében.

Képek: Racing Post