Hogyan hozzuk ki a legtöbbet az idősebb lovakból?

A Thoroughbred Racing Comentary öt sztártrénert kérdezett a titkukról.

Amikor idén májusban a hétéves Bolo elsőként haladt át a Gr1-es Shoemaker Mile célvonalán Santa Anita Parkban, a TRC szakírója, Daniel Ross fejében felmerült az ötlet, hogy utánajár a kérdésnek és öt A-listás idomárral beszélgetett, hogyan óvják meg az idősebb lovak teherbírását. Ebből az írásból szemezgettünk.

Richard Mandella tíz legjobban kereső lova közül nyolc nyert topfutamot ötéves vagy idősebb korban, de akadt köztük olyan is, aki már betöltötte a kilencet utolsó Gr1-trófeája megszerzésekor – The Tin Man a 2007-es Shoemaker Mile-ban. Mandella három fontos dolgot hangsúlyoz: rugalmasság, figyelni a részletekre, valamint néha elszakadni az istállótól és komoly pihenőt tartani.

„A lovak változnak – csak azért, mert valami egy bizonyos módon működött életük első hat hónapjában, még nem lesz mindig így. Megváltoznak, felnőnek, jobb, ha mi is velük együtt változunk.”

„A legtöbb munkatársam régóta itt van. Pontosan tudják, mit keresek: problémákat, mielőtt elkezdődnek. Ez a legfontosabb. Megoldani, mielőtt kialakulna, mert ha egyszer kicsúszik a kezeink közül, már nem tudjuk orvosolni. A legszívósabb lovaknál a legnehezebb olvasni a jelekből, mert ők nem szeretik mutatni, ha fáradtak vagy valami baj van, ezért figyelni kell az apró részletekre is.”

Beholder és Mandella

„Kihagyni velük egy időszakot? Ó, igen. Nem mindig működik, ha a pályán pihentetjük őket. Mindent megtehetünk velük, de mentálisan nem tudnak kikapcsolni. Ilyenkor irány el innen egy csendesebb helyre, ahol leengedhetnek és pihenhetnek. Még a legszívósabb lovakat is túl lehet hajtani.”

John Shirrefs, Zenyatta és még sok más klasszis trénere a túltréningezésre, a fizikai problémák komolyan vételére és a munka színesítésére hívja fel a figyelmet.

„Az idősebb lovakat nem csak mentálisan, de fizikailag is játékban kell tartani, hogy legyen hozzá kedvük. Minden egy bioritmus szerint működik, és tudnunk kell, éppen hol tartanak benne. Felfelé vagy lefelé mennek? A völgyben vagy a csúcson vannak? Szóval elsősorban a ló megértéséről szól, és arról, hogyan szedjük össze az energiáit, mikor elérkezik a verseny. Van egy általános elképzelés a fejünkben, de mindig a ló különleges igényeihez kell igazítani.”

„Szerintem alábecsüljük, hogyan viselik a lovak a fájdalmat, és nekünk, trénereknek észre kell vennünk. Lehet izomfájdalom vagy a munkával járó stressz. Óvatosnak kell lennünk ezekkel kapcsolatban, mert egy ló nem fogja mindig megmutatni. Tényleg nagyon kell figyelni a dolgokra.”

„Mielőtt trenírozni kezdtem, sokat dolgoztam egy telivér farmon, ahol rájöttem, hogy a lovak szeretnek néha kiruccanni és körbejárni. Ha fiatalkorukban megfelelően voltak készítve, nem okozhat nekik gondot egy kicsit több kocogás. Nem megszokásból. Tudják, talán egy nap azt mondják, ’Elviszem egy sétára a pálya körül, az istállóknál’, csak hogy valami mást is csináljon.”

Leonard Powell készítette azt a Soi Phetet, aki hétévesen szerezte meg első stakes-győzelmét, utolsót pedig tízévesen, de még a következő szezonban is pályára lépett. Powell fő pontjai: időt tölteni a lovakkal, nem túlzásba vinni az edzést, pihenőt adni nekik – ismerősen hangzik, ugye?

„Az egyik legnagyobb probléma a lóversennyel az Egyesült Államokban, hogy egészéves a szezon. Mindig van egy következő verseny. Sosincs megfelelő időpont a szünetre, mígnem végül már késő. Ez az egyik dolog, amit szeretek Ausztráliában. Van egy tavaszi és egy őszi időszak, és nem számít, milyen formában van a ló, nyerhet akár öt hosszal, akkor is elmennek hat hét szünetre.”

John Sadler, a Breeders’ Cup Classic-nyerő Accelerate, Stellar Wind és egy sor további klasszis idomárja ellenben néhány eddig el nem hangzott praktikáról is beszélt, tömörítve az éves menetrend megtervezéséről, arról, hogy tudni kell megállni, a jó klasszikus „lovasérzésről”, valamint, hogy egyénekként kell tréningezni a lovakat.

„Először is megtervezzük, hányszor akarunk indulni egy szezonban, és hogy milyen kulcsfutamok illenek bele. De nem célszerű olyan menetrendet választani, ahol mindent meg kell lépni, hirtelen a semmiből. Például ha eldöntjük, hogy a Breeders’ Cup-on akarjuk befejezni az évet, még van egy kis szünet, mielőtt már a következő évre kéne készülni. Régebben Kaliforniában északra figyeltünk, Seattle-re. Azok a lovak, amik ott jól szerepeltek, még nyolc, kilenc, tíz évesen is futottak, mert mindig kihagyták a telet. Nem lehet örökké menni.”

„Élt egy híres sebész, egyszer megkérdezték tőle, ’Mi teszi Önt nagyszerű sebésszé?’, mire ő azt mondta ’A megfelelő eseteket választom’. Vagyis nem azt az embert vállalta el, akinek öt stentet kellett volna beültetni, hanem akinek egy kis akadály volt a szívében. Ez a tapasztalattal jár – nem kérdés.”

„Alapvetően minden a jó menedzsmenten, a jó lovasemberségen múlik – az összes régi mondás igaz. Sokkal sikeresebb eszel, ha megelőzöd, nem pedig csak reagálsz az eseményekre.”

Carla Gaines, Bolo trénere hosszasan mesélte el, hogyan hozta újra formába idomítottját. Most nem mennék bele a részletekbe, elvégre már így is sokkal hosszabbra sikeredett ez a cikk, mint terveztem, de röviden összefoglalva lassan építkeztek, fokozatosan hozták vissza munkába, sok pihenővel és elég időt adva arra, hogy sérülésmentesen fejlődjön a kondíciója, ám még így sem mehettek biztosra, hogy úgy alakulnak majd a dolgok, ahogy végül történt. Gaines szavaival élve: „Idő, idő, idő…”

„Ennek az üzletnek a kulcsa, hogy idő kell adnunk nekik, ha szükségük van rá. Az emberek manapság nem akarnak elég időt adni a lovaiknak. Voltak futtatóim, akik megértették ezt – megértették a lóversenyt. Megértették, hogy a lovaknak szüksége van egy kis szünetre. Sok megbízóm van, akiknek saját létesítményük van, saját farmjuk. Azonban azoknak, akiknek nincs, ez elég sok költséggel jár.”

 

Végezetül a California Horse Racing Board ló-egészségügyi igazgatóját, Rick Arthurt szólaltatta meg a TRC.

„Két fő szempont van. Egyrészt, képesnek tűnik rá a ló, hogy versenyben szerepeljen? És a másik, van olyan szinten, hogy indokolt legyen a szerepeltetése? Egy része lovasemberség és menedzsment. Mennyire tiszteled a lovat? Egy nyolcéves nem egy öreg ló. Egy öreg versenyló, de nem egy öreg ló.”

„A lényeg, hogy minél tovább van a ló egy egyéni trénernél, annál alacsonyabb a katasztrofális sérülés kockázata. Ők jobban ismerik a lovat. Jobban felmérik őket. Tudni kell, mikor van baj és mikor lehet folytatni. Néha a topon vannak, néha szükségük van egy kis pihenőre, és néha ki kell mondani, hogy vége. De a nap végén minden a lovasemberségen és a türelmen múlik.”

A cikkben szereplő interjúk forrása a Thoroughbred Racing Commentary. Aki kedvet kapott, itt olvashatja tovább a riportot angolul.

Képek: America’s Best Racing, Paulick Report, twitter