Lovas Világkupa 2014

Vasárnap a Földművelésügyi Minisztérium trófeájáért kiírt díjugrató nagydíjjal véget ért a 2014. évi, sorrendben VIII. Lovas Világkupa.

 

alt

Hamza Viki 

Hogy milyen is volt ez a két nap, erről szinte lehetetlen Önöknek egy írásban beszámolni. Nem tudom jobban megfogalmazni: ezt tényleg át kell élni, méghozzá az ország legfantasztikusabb (fedeles) helyszínén, a Papp László Budapest Sportarénában.

alt

Szombat délelőtt a gyermekeké volt az Aréna. Mindig öröm látni, a boldog, mosolygós arcocskákat, ahogy a programokat és a lovakat fogadják. A korán érkezők, két díjugrató versenyt is élőben kísérhettek figyelemmel. A hangulatot megalapozta, hogy a Bakonyerdő Kupát, az immár magyar James Wingrave nyerte, Achilleus nevű lovával. A következő díjugrató szám kettős lengyel győzelemmel ért véget, de a díjátadás pillanataiban a gyerkőcök, már igencsak azt vizslatták, mikor érkezik a mikulás az Aréna színpadára. Nem sokat kellett várniuk, mert pár perccel később már repültek a szaloncukrok a legjobban tapsolóknak. Hamza Viktória nem véletlenül tartja példaképének Jean-Francios Pignont. A komáromi lány, ismét több ezer embernek mutatta meg, mi is a szabadidomítás lényege, és csodás az a harmónia, ami lovai és közte látható. Vastaps közepette hagyták el a színpadot.

 alt

 Chardon

A játékos sportvetélkedőt és különböző show elemeket követte a kevésbé sem veszélytelen póni galoppfutam. Izgalommal vártuk, a hagyományos magyar lófajták díjugrató versenyét, ami után ismét a lengyel himnusz csendülhetett fel.  Délután aztán jöttek a talán legnagyobb közönség kedvencek, a fogathajtók, akik a vasárnapi indulási sorrendért csatáztak. Ez jól is sikerült számu(n)kra, ugyanis a Dobrovitz család két tagja közé „ékelődött csak be” az élő legenda, Ijsbrand Chardon, azaz a „kisdobro” harmadikként, míg „a papa” az első helyről várhatta a vasárnapi világkupa fordulót. Az Equissimo Lovas Színházi Show-ról mindenki tudta előre, hogy egy emberről és a lovairól fog szólni. Akármilyen szép előadást is álmodott az Aréna színpadára Meskó Zsolt, Jean-Francios Pignont bő húszperces előadása, minden más fellépőt elhalványított, pedig tényleg kitettek magukért a magyar fellépők. Szinte biztosak vagyunk benne, hogy a szép számmal kilátogató néző nagy százaléka miatta váltotta meg a belépőjegyét. A franciát semmiféle jelzővel nem tudjuk illetni, ugyanis ha azt írnánk: kiváló, fantasztikus, csodálatos, akkor sértően kevéssé magasztalnánk. A közönség nagy része könnyezve nézte végig a ………………….. (aki tud, illesszen ide jelzőt) előadását. A vastaps, az szinte az alap tetszésnyilvánítás a produkciója láttán, és az olyan nyomokat hagy az emberben, hogy percekig szinte felocsúdni sem tudunk akkor, amikor száguldó lovaival elhagyta a porondot.  A napot a vasárnapi nagydíjra kvalifikáló díjugrató szám zárta, ahol (sose találnák ki) ismét lengyel győzelem született.

 alt

 Dobrovitz

Vasárnap ismét korán kellett kelnie annak, aki az elejétől figyelemmel óhajtotta követni a nagyszerű programot.  Itt is két díjugrató verseny nyitotta a napot, német címvédéssel és egy magyar győzelemmel, Szuhai Péter révén. Majd ismét érkezett a mikulás, a bemutatók valamint a pónigalopp.  Kettő órára azonban felforrósodott a hangulat az Arénában. Következett ugyanis a fogathajtó világkupa megmérettetése. Sajnos a legnagyobb magyar reménység, Dobrovitz József hibázott és bejutott ugyan a legjobb három összevetésébe, és ott hiába hajtott hibátlant, nem tudta megakadályozni a kettős holland győzelmet (ugyanis az eredményeket összeadták).  A világkupa fordulót azonban nem a hajtókirály, IJsbrand Chardon nyerte, hanem honfitársa Koos de Ronde. (Folytatódott tehát a rossz sorozat. Soha nem nyert még magyar fogathajtó az Arénában!!!) Ami a díjátadás és természetesen a holland himnusz után következett azt egészen biztosan nem feledi a nagyérdemű. A fogatok parádés száguldását, percekig tartó ovációval és vastapssal jutalmazta a hálás közönség. A tizenháromszoros világbajnok, Chardon azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy úgy látja, Budapesten nagyon hálás, de ami még ennél is fontosabb hozzáértő közönség figyeli a versenyeket. Akik vasárnapra váltottak jegyet természetesen, szintén láthatták a lovasszínházi show-t, és J-F. Pignont is, akinek aznapi előadását mi a kulisszák mögül néztük, hisz kíváncsiak voltunk miként viselkedik a lovaival a rivaldafényen kívül. Sokat persze nem árult el, ugyanis „fellépő társait” azonnal a mobilboxokba hajtotta és segítőivel letakargatta őket. (Ha a szerző ideszúrhat egy szubjektív véleményt: nincs rám olyan hatással ember, mint Monsieur Pignon. Már a közelében érezhető valami megmagyarázhatatlan pezsgés vagy vibrálás. Lenyűgöző személyiség.)

alt

 Pignon

Ahogy a bevezetőnkben olvashatták ezt követően, a lóversenyzés legjobbjainak kitüntetése után már csak a nagydíj volt hátra az idei világkupából. Amiben egészen az utolsó versenyzőig izgulhattunk, hiszen már csak Markus Stock nem ült lóra, amikor még Krucsó Balázs állt az élen.  Az osztrák fiú azonban nem hibázott, és a 2014-es Lovas Világkupa zárásaként a sógorok himnusza csendült fel.

alt

Akaba (nyerte)

Hogy milyen volt az idei rendezvény? Egyrészről furcsa, hogy lerövidült, azaz 3 nap helyett csak kétnapos volt az idei lovas ünnep. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mivel a szervezőcsapat változatlan, így a megszokott magas színvonalon gördültek az események. Olvasóink azonban két panasszal is éltek az idei rendezvény kapcsán. Az első érintette többségüket, azaz, hogy a szombati 17 órás kezdés, még az autóval nem rendelkező budapestieknek is nagyon késői időpont, a vidékiekről nem is szólva. Igen. Mi is úgy véljük, hogy jobb lett volna, a délutáni programot 15 órától tartani. A másik: szóban jelezték nekünk, hogy gondok voltak a gyermekek elhelyezésével szombat délelőtt. Volt olyan gyermekcsoport, akit nem engedtek arra a helyre, ahová a jegyük szólt, és egy másik szektorba átirányítva a gyerkőcök nem egymás mellé kerültek, megnehezítve ezzel a szülői/tanári felügyeletet. Ennek ellenére, a sajtótájékoztatókon a fellépők/versenyzők mindegyike különös elragadottsággal beszélt a szervezésről, a saját valamint lovaik ellátásáról és a publikumról. Reméljük a jövőben a problémák orvosolásra találnak, és 2015-ben minden lovat szerető ember ismét randevúzhat az Arénában.

További képeink, a Lovasfotók RP – Equine Photography oldalunkon.

Fotók: Moldvai Dorottya – www.racingportal.hu